Nagy médialufit fújt az USA-ban a közelmúltban, mikor egy SPL növendék short final-en csaknem kabriót csinált egy alatta áthaladó családi autóból.

Szakmai szempontból az esemény nem egy gordiusi csomó, s megkockáztatom, leginkább az jött kapóra a médiának, hogy asszonyka éppen kamerázta apukát, így sok TV állomás sokszor egymás mögé tudta másolni azt az 1 másodpercet, amikor erő és ellenerő egymásnak feszült.

Ettől aztán pattogatott kukorica majszolás közben minden híradó néző megbizonyosodhatott róla, mennyire veszélyes is a kisgépes repülés.

Íme az esemény, amiről beszélünk:

Akkor mégis miért érdemes erről írni a Safeflyeren?

Azért, mert a média hisztit lemeztelenítve rá kell döbbennünk, ez az esemény jónéhány magyar repülőterünk besiklópályáján is előfordulhatott volna.

Gondoljunk csak egyik legforgalmasabb kisgépes betonunkra, Tököl 32-es pályájára, amelynek utolsó néhány méterét engedéllyel rendelkező gépkocsik is használják. Vagy gondolhatunk a Napfény Városában a Vitorla VB-t anno beárnyékoló sajnálatos végsiklásra, amikor egy kamion állta útját a fű alatt érkező vitorla pilótának...

Aztán növendék koromból felrémlik, mintha a jobb reményű LHDK 11-es final-en a nyargalászó versenylovak kobakjára kellett volna figyelnünk... Gondolom tudnátok folytatni a sort, s tegyétek is meg a hozzászólások között!

Mi a meztelen tanulság?

Az, hogy érdemes felvenni a final checklist-re nem csak a leszállópálya szabadságának ellenőrzését, de a földi környezet megfigyelését is. Ha közeledő járművet ( vagy lovat:) látunk, ezt bele kell kalkulálnunk a besiklásba.

A rossz hír az, hogy sok géptípuson a kilebegtetés előtt, felvételkor már akkora a holt tér előttünk, hogy gyakorlatilag bármi is van alattunk, arra fogunk huppani.

A jó hír pedig az, hogy a legtöbbünk által repült típusoknál a final utolsó szakaszában már nincs miért a műszerfalba bújni, tehát a checklist nagy részét letudva jut egy-két másodpercünk a földi világ megfigyelésére, és talán még a go-around is bele fog férni, ha kell.

(Megj: ehhez persze érdemes előre megkérni kedves utasainkat, hogy szorongásuk orális levezetése helyett a majrévasat csendesen markolászva, behúzott lábakkal, leginkább gombaként üljék végig a harmadik fordulótól a repülés utolsó perceit. Sokkal jobb, ha ők szoronganak akkor, mint ha mi szoronguk később)

Szakszós olvasóink mondhatják, hogy hú de nagy okosság, ezt eddig is tudtuk...

És valóban: a fentieket a józan földmíves ész diktálja, de final-en a húsz-harminc bejövő információ, annak értékelése és a válaszreakciók másodpercekre túlterhelhetik még egy pilóta agyát is, és ilyenkor pont az intuitív, józan földmíves dolgok esnek ki elsőként, mert szürkeállományunk a begyakorolt rutinokat próbálja meg kiszolgálni helyettük. Érdemes tehát tudatosan odafigyelni erre a mozzanatra mindaddig, amíg rutinná nem válik.

Most nézzük, mi is történt a precedens esemény során

2012. novemberében Will Davis növendék túl volt három egyedülrepülésén, s az első egyedüli útvonal feladatát hajtotta végre Cessna 172-es repülőgépén.

Texas Roanoke repülőteréről indult, majd a gyenge szélben, tiszta VMC-ben le is repülte az útvonalat.

A repülés eseménytelen volt, még arra is volt ideje, hogy élvezze első igazi egyedüli repülését. Tökéletesen felkészülten hajtotta végre a megközelítést, a besikláskor a gép leszálló konfigurációban volt, de egy hajszálat alacsonyra sikerült a legvége.

Az szóban forgó final a pilótafülkéből. Látható, hogy rövidre jött be a pilóta, ha keresztben futó út felett egy furgon magasságában volt. Ugyanakkor egy első egyedülrepülésnél ez bárkivel előfordulhat.

A küszöb előtt, felvételkor egy csattanást érzett a gépen, és azt hitte, a kerítést találta el a futóval.

Mivel a gép repülési tulajdonságai nem változtak meg, egészen földetérésig nem is érezte az ütközés hatását a gépen. Pedig ebben a pillanatban egy családi autó oldalát találta el a futóműve, amely a pálya előtt kirakott STOP táblát figyelmen kívül hagyva felhajtott az aktív pályára.

Amikor földet ért a Cessna, a jobb futó már nem volt meg, így a gép kitört a pályáról, leadta az orrát, s ettől a légcsavarszárnyak is megsérültek.

A pilóta sértetlenül szállt ki a gépből, az autó utasait kisebb sérüléseikre tekintettel kórházba szállították.

Az elsődleges szakértői vélemények szerint mind az autó vezetője, mind a Cessna pilóta valamely mértékben hibásnak tekinthető ebben a helyzetben, de a hivatalos FAA vizsgálat még nem zárult le.

Fotó: WFAA-TV

Az SPL növendék néhány napig az esemény hatása alatt volt, és az őt lerohanó médiának úgy nyilatkozott, soha többé nem kíván repülni.

Az amerikai pilóta közösség morálját mutatja, hogy sok száz bíztató levelet kapott aktív pilótáktól, akik arra kérték, ne hagyjon fel tanulmányaival.

Az eseményt lelkileg feldolgozva, oktatója segítségével Davis újra gépbe ült, Február 2-án megszerezte magánpilóta szakszolgálati engedélyét, és azóta is aktívan repül.

Írta: Avasi Gábor

Forrás: http://www.aopa.org/training/articles/2013/130221student-pilot-who-hits-suv-earns-ticket.html